Háromnegyed alakos, ülő női alak. Kékes-szürke, a megjelenített anyagtextúra szerint valószínűleg bársonykárpitozású, rojtos fotelben ül, melynek íves karfája volutában végződik, s ez mintha beleolvadna a kép okkersárga keretébe. A nőalak karkötőkkel ékesített karjai a fotel karfáján pihennek. Sötétbarna ruhát visel, melltűvel ékesített mély kivágással, rövid, puffos, csipkés ujjakkal; derekán tisztán kirajzolódó vastag övvel. Fején fehér, szalaggal és kék virággal díszített főkötő/kalap, nyakán medált visel - figyelemre méltó a kivitelezés finomsága az öltözet és a kiegészítők ábrázolásakor. A nőalak szorosan hátrasimított, elöl választékal ellátott hajviselete a kor divatját követi, a hajon megcsillanó fénynyalábok kiemelik ovális arcvonásait. A fény-árnyék játéka elárulja a nő előrehaladot korát  (főként az arc és a száj környékén), ugyanez az eljárás érvényesül a ruharáncok megjelenítésében is. A művész a kékek és barnák visszafogott palettájával dolgozik, amelyek komorságot kölcsönöznek a képnek, összhangban az ábrázolt modell korával, kerete az arc és a kezek tonalitását követi.  A munka felülete sima, finom és elmosódó kontűrei a biedermaier festészet sajátosságaira emlékeztetnek. Spațiul apare simplificat, redat ca un simplu decor, într-o manieră proprie fotografiei. Acuarela înfățișează un portret convențional specific secolului XIX, realizat în concordanță cu poziția socială a personajului reprezentat, care se deduce din vestimentație, coafură și podoabe, Carol Popp de Szathmáry fiind un virtuoz și în redarea genului portretistic. A tér leegyszerűsítve, a fényképre jellemző egyszerű díszletként van megjelenítve. Az akvarell egy a XIX. századra jellemző konvencionális portrét jelenít meg, amely összhangban áll az ábrázolt személy öltözködéséből, hajviseletéből, kiegészítőiből leolvasható társadalmi helyzetével, nem véletlenül  tekintjük Szathmáry Papp Károlyt a portréfestés virtuóznak is.